Gombaszögi Ella

(1898 - 1951)

1898. december 27-én született, a családban még három nővére nevelkedett. Margit, aki nemcsak a legidősebb, hanem a legszebb és a legtehetségesebb is volt, húgai érdekében áruba bocsátotta szépségét. A többiek közül Frida lett a drámai színésznő, Irén viszont hamar felhagyott a színészettel, Amerikába emigrált, s tisztes vagyonra tett szert. Ella volt a nevettető, aki szabadszájúságával és őszinteségével mindenkit magával ragadott. A szóbeszéd szerint Heltai Jenő a Gombaszögi nővérekről mintázta a Tündérlaki lányok című művét, amelyben így Ella saját magát alakította.
Színiakadémistaként, 15 évesen szerződtette a Vígszínház, majd 1924-ben a Magyar Színház, 1929 után pedig szerepekre szerződött. Kollégái és a közönség rajongva szerették. A harmincas évektől a filmvásznon is megjelent, Kabos Gyula oldalán nagy sikerek részese volt: játszott többek közt a Meseautó, a Janika, a Légy jó mindhalálig, az Ida regénye, a Fizessen, nagysád és a Déryné című filmekben.
Társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre. Trágár beszédét és szabadszájúságát senki sem vette zokon, barátait nemes egyszerűséggel csak ˝striciként˝ emlegette. Amikor Bilicsi Tivadar arról mesélt, hogyan készül náluk a ˝szaftgulás˝, a nagyétkű színésznő ráförmedt: ˝Gyorsabban mondd, te pogácsaalma fejű strici, mert már csurog a nyálam˝. Egyszer egy kollégája megkérdezte, hogy őt miért nem szólítja sohasem stricinek. Elluska válasza ennyi volt: ˝Mert te tényleg az vagy˝.
Színházi anekdoták tömkelege fűződik a nevéhez. Egy zenés vígjátékban például a ledér hölgyet játszó ˝Gomba˝ szerepe szerint így fordult Csortos Gyulához: ˝Azt álmodtam, hogy teljesen meztelenül sétálok az utcán, csak egy nagy tollas kalap volt a fejemen ˝ - ˝És nem szégyellte magát?˝ - így a válasz. - ˝Dehogynem, ki hord manapság tollas kalapot?˝ Egyik este Csortos, aki szerette meglepni kollégáit, a poént lelőve váratlanul azt mondta: ˝És nem szégyellt tollas kalapban sétálni?˝ Gombaszögi egy pillanatra megdermedt, de kivágta magát: ˝Nem, mert maga is ott sétált pucéran, cilinderrel a fején, és mindenki csak magát bámulta˝.
Magánélete is a színház volt, 1924-ben kötött és igen rövid házassága után egyedül élt, a legtöbb időt barátaival töltötte. 1951 őszén Osztrovszkij Farkasok és bárányok című darabját próbálta. Az egyik reggel telefonon értesítették a Madách Színházat, hogy Elluska nem mehet próbára, mert az éjjel szerepével kezében, okuláréval a szemén, illedelmesen, gorombáskodás nélkül meghalt. 53 éves volt csupán.



Született: 1898. december 27.  (Magyarország)
Meghalt: 1951. november 12.  (Magyarország)