 |
Per Gessle és Marie Fredriksson azzal a céllal alapított együttest 1986-ban, hogy megvalósíthassák, ami az ABBA óta senkinek sem sikerült: Svédországból startolva irány a világhír! Egyikük sem számított teljesen névtelennek a szakmában, Per ugyanis egy rockcsapatban játszott, Marie pedig már három szólóalbummal dicsekedhetett. Az új formáció a Roxette nevet kapta Dr. Feelgood egyik dala után. A Pearls Of Passion című albummal rögtön a nemzetközi közönséget célozták meg, hiszen – a korábbi próbálkozásokkal ellentétben - angol nyelven írták. Platinalemez lett, igaz, csak Svédországban. Ugyanígy járt a második album, a Look Sharp is, amikor hirtelen fordulat következett: egy diákcsere jóvoltából Svédországban tartózkodó amerikai egyetemista elküldte a The Look című számot hazája egyik rádióállomásához, és ezzel elindított egy folyamatot, amelynek a végén az egész világ megismerte a Roxette nevét. Szerződés az EMI Americával, első hely az USA single-eladási listáján – hogy csak néhány momentumot említsünk. 2000 derekáig a duó 38 millió albumot és 15 millió kislemezt adott el világszerte. A recept rémegyszerű: néhány, a Beatlest idéző melódiához vegyünk egy dögös hardrock gitárt, és fűszerezzük Marie hangjával, amely jellegénél fogva súlyosabbá teszi a könnyed dallamot. Az eredmény pedig pontosan azoknak a hallgatóknak imponál, akiknek Bon Jovi túl punkos, a HipHop pedig túlságosan esztelen. Négy album és élő fellépések tömkelege után először 1992-ben tartottak szünetet. Marie gyereket szült, Per másik projecten dolgozott. Az 1994-es Crash! Boom! Bang! legalább olyan elementáris erővel ostromozta a slágerlistákat, mint ahogyan a címe alapján elvárható. Hamarosan azonban – ismételten gyermekáldás miatt – újra búcsút vettek a zenéléstől. A periodikusan megjelentetett Best Of albumok sem akadályozhatták meg, hogy a Roxette a feltörekvés időszakához hasonló sebességgel merüljön feledésbe. Öt év elteltével azután ismét jelentkeztek a Have A Nice Day című lemezzel, majd pedig 2001 tavaszán a Room Service albumukkal.
|