Jack Nicholson

(1937)

Nicholson 1937. április 22-én a New Jersey állambeli Neptune-ben született. A Manasquan Főiskolán tanult, de 17 éves korában úgy döntött, a saját lábára áll, és Los Angelesbe költözik. Kezdetben az MGM képregényosztályán dolgozott, majd ki akarta próbálni magát színészként is, és fellépett a Tea and Sympathy című hollywoodi színpadi produkcióban. Tetszett neki a dolog, és folytatta. Nicholson tipikus autodidakta művész, aki nem iskolában tanulta a színészmesterséget, hanem kizárólag a gyakorlatban sajátította el annak fogásait. Pályájának kezdetén gyakran fellépett a Theatre West társulatával, majd a televíziósok is felfigyeltek a fiatalemberre. Több tévésorozatban szerepelt, majd a játékfilm következett: a Cry Baby Killerben egy paranoiás fickót játszott, aki gyilkosnak képzeli magát. Nicholson korai filmjei között olyan alkotások szerepelnek, mint a Rémségek kicsiny boltja, a The Raven, s a The Shooting, amelynek társproducere is volt, továbbá a Ride the Whirlwind, amelyben szintén producerként működött közre, de részt vett a forgatókönyvírás munkálataiban is.

A The Trip és a Bob Rafaelson rendezte Head című filmek szüzséi már Nicholson önálló munkái, de nem akarta abbahagyni a színészetet sem. Peter Fonda és Dennis Hopper Szelíd motorosok című filmje meghozta számára a nemzetközi elismerést, megkapta a New York-i filmkritikusok díját és első ízben jelölték Oscarra. A siker fellelkesítette, és megpróbálkozott a rendezéssel is. A Drive, He Saidben Karen Black és Bruce Dern alakította a főszerepet, s Nicholson elégedett volt alakításukkal. Polanski Kínai negyed című filmjében Nicholson Jake Gittist, a cinikus magánzsarut játszotta, s úgy megkedvelte a figurát, hogy később szintén saját főszereplésével megrendezte a folytatást, Cinikus hekus címmel. Jack Nicholson három alkalommal kapott Oscar-díjat: a Milos Forman rendezte Száll a kakukk fészkére című műben MacMurphy; a Becéző szavakban Garrett Breedlove exűrhajós; a Lesz ez még így se című filmben pedig Melvin, a szerelmes regények írója, a gyerekek és a kutyák réme, a szomszédok életének megkeserítője megformálását ismerték el az aranyszobrocskával. Ezen kívül még kilenc alkalommal jelölték Oscarra, többek között A Prizzik becsülete, a Vörösök, az Utolsó szolgálat – ebben magyar szinkronhangja Latinovits Zoltán volt! –, és az Öt könnyű darab című filmekért. Nicholson komikusi tehetségét is megmutatta Az eastwicki boszorkányokban, nem beszélve Tim Burton Batmanjéről, amelyben a főhős ellenfelét, a kegyetlen Jokert alakította. 1995-ben megkapta az amerikai filmintézet életműdíját, de ez nem azt jelenti, hogy nyugdíjba akart volna vonulni.

Továbbra is szívesen vállal szerepet olyan filmekben, amik felkeltik az érdeklődését, ráérő idejében két kisgyermekével foglalkozik, s még mindig szoknyák után szaladgál. Kifogyhatatlan az energiája...

2008-ban a hazai közönség A bakancslistában láthatja Morgan Freeman partnereként.

Nicholson háromszoros Oscar-, BAFTA- és SAG-, hétszeres Arany Glóbusz-győztes amerikai színész. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra és ebből három alkalommal került ki győztesen, kétszer fő- és egyszer mellékszereplőként. Walter Brennan mellett így ő az Akadéma legelismertebb színésze. Ennél több (négy) trófeája csak Katharine Hepburn színésznőnek van.


Született: 1937. április 22.  (Neptune, USA)

Születési név: John Joseph Nicholson