A 41. Magyar Filmszemle életműdíjasai

2010. február 02.  23:16

A 41. Magyar Filmszemle alkalmából hat művész kapja meg az életműdíjat pályafutása elismeréséül. Köztük van Nagy Anna színésznő és Djoko Rosic színész is.

A 2010-es életműdíjasok rövid biográfiája

NAGY ANNA színésznő
Az emberi lélek belső rétegeit hihetetlen átlényegüléssel és eszköztelen természetességgel képes megjeleníteni. Egyik pilla¬natról a másikra alakítja át kül¬sejét, arcát, hangját, gesztusait.
1940. június 6-án született Budapesten. 1963-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. 1963-1966. között a debreceni Csokonai, 1966-tól 1994-ig a Madách Színház tagja. Alig került ki a főiskoláról, eljátszhatta élete legnagyobb alakítását: Pacsirtát Ranódy László filmjében. A műfogsorral elcsú¬fított, sérült vénlány arcán egyszerre él a szeretetéhség, a bánat és a groteszk gyengédség. A testbeszéd legfinomabb eszközeivel, a bársonyos hang minden árnyalatával játszik, mint a Szindbád varázslatosan szép Tél Tündére. Mintegy negyven filmben alakított emlékezetes szerepeket, köztük a Tízezer napban, az Árvácskában, a Holnap lesz fácánban, a Franciska vasárnapjaiban, vagy a Vakvagányokban. Jászai Mari-díjas (1987).

PÁSZTOR JÓZSEF gyártásvezető
A háború utáni népszerű-tudo¬mányos filmezés és korai televí¬ziózás egyik legendás alakja, 287 játék-, dokumentum-és televí¬ziós alkotás gyártásvezetője.
1927. május 20-án született Szentmártonkátán. Apját elvitte a tífuszjárvány, anyja elhagyta, Pestre ment „szolgálni”, nagyanyja nevelte. Polgári iskoláit Nagykátán végezte, majd a Ganz Mávag „ezermester” csoportjában lett ipari tanuló. Már gyerekként fényképezett, nagyított. 1951-ben, az elsők között végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Felvételvezetőként, gyártásvezetőként a Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, ahol számos népszerű-tudományos film, dokumentumfilm létrehozásában vett részt. Itt a kezdetektől dolgozott a Magyar Televíziónak is. Partnere volt többek közt Homoki Nagy Istvánnak, Kollányi Ágostonnak, Préda Tibornak, Szőnyi G. Sándornak, de még Magyar Dezsőnek is. Nagyjátékfilmek gyártásszervezésével is foglalkozott, sokat dolgo¬zott Ranódy Lászlóval, aki nagy hatással volt rá. Legkedvesebb filmje a vele for¬gatott Hatholdas rózsakert. 1985-ben Szőnyi G. Sándor Bánk bánjával búcsúzott.


RÉVÉSZ GITTA, a Magyar Filmlaboratórium produkciós vezetője
A Magyar Filmlaboratórium pro¬dukciós osztályvezetőjeként fil¬mesek több generációját tanítot¬ta a film dramaturgiai céljának megfelelő technológia és nyers¬anyagok kiválasztására, és ezzel összefüggésben a
helyes produkciós kalkulációk kialakítására. 1939. március 28-án született Budapesten. 1957-ben végzett
a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban, majd a Magyar Filmlaboratóriumba (akkor még Szivárvány Laboratórium) került, ahol 1994-es nyugdíjazásáig mintegy 740 magyar nagyjátékfilmben, több külföldi és számos rövidfilmben dolgozott. Már a kezdetektől tagja lett a Dobrányi Géza vezette kísérleti csoportnak. Részt vett az egzakt méréseken alapuló fénymegadás, a szenzitrometria, a korai színes technika magyarországi kidolgozásában, a Kodak anyagok ki¬kísérletezésében. Felsőfokú filmgyártási tanulmányai elvégzése után (1977) a produkciós osztály vezetőjeként kísérte végig a filmek gyártási folyamatait a musztertől a bemutató kópiáig.

DJOKO ROSIČ színész
1932. február 28-án született a nyugat-szerbiai Krupanban. Szófiá¬ban tanult a Közgazdasági Főis¬kolán. A hatvanas években újság¬íróként, a hetvenes években pedig a Bolgár Játékfilmstúdió színésze¬ként dolgozott német, román, cseh¬szlovák filmekben is.
A markáns, indiános arcú, szálfa-termetű bolgár színész első főszerepét mégis Magyarországon kapta: Kardos Ferenc Hajdúk című filmjében a csapat vezérét alakítja naturális erővel. Az egész ország megismerte Szomjas György antiromantikus „eastern”-jében, a kultuszfilmmé vált Talpuk alatt fütyül a szélben. Karizmatikus volt a robosztusságában is esendő, ironikus betyárhős, Farkos Csapó Gyurka meg-formálásában, amelyet több hasonló zsánerű főszerep követett (Rosszemberek, Élve vagy halva, Csak semmi pánik, Hosszú vágta). Széles taglejtéseivel, rezdületlen, szenvedéstől barázdált arcával, vagy pusztán a hátával – sorsokat tud sejtetni (Szenvedély, Werckmeister harmóniák, Príma primavéra). A Szenvedély és a Romani Kris – Cigánytörvény című filmekért a Filmszemle színészi díjait kapta. 25 magyar filmben játszott emlékezetes szerepeket.

SZOBOSZLAY PÉTER grafikus, rajzfilmrendező
Sajátos vonalvezetésű, avant¬gárdnak mondható filmjei pro¬vokatív alkotások: a mindennapi életet átszövő, hatalmi mecha¬nizmusok groteszk természet¬rajzai (Rend a házban; Sós lötty; Hé, te!) illetve a gyermeki fantáziavilág és a felnőtté válás konfliktusainak dokumentarista látleletei (Aki bújt, bújt; Hogyan kerül Eszter az asztalra?). 1937. április 27-én született Diósgyőrben. 1961-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészként, mégis a Pannónia Filmstúdió munkatársa lett. 1966-ban rendezte első filmjét (Ha én felnőtt volnék). A kilencvenes évektől több úgynevezett „doku-rajzfilmet” készített, amelyek a két, látszólag távolálló műfaj jellegzetes kombinációi (100 éve történt című sorozat). Játékfilmekhez művészi főcímgrafikákat tervezett, és A rajzfilm címmel könyvet is írt (1977). 1981-től a Kecskemétfilm rendezője. Született pedagógus. Tanított itthon és külföldön, számos művészeti főiskolán és televízióknál. Missziónak tartja a gye¬rektehetségek fölfedezését és képzését. 1998. óta vezeti 10-14 évesek animá¬ciós filmes műhelyét Kecskeméten. Balázs Béla-díjas (1984).

ZSOMBOLYAI JÁNOS operatőr, filmrendező
Elsősorban az improvizatív látványok mestere, a kézi- és a rejtett kamera egyik legkorábbi használója; ezzel a stílussal hozzájárult a magyar új¬hullám születéséhez. Rendezőként is sokféle műfajban kipróbálta magát: a road-movie-tól a dokumentumon, szatírán át a súlyos történelmi drámáig. 1939. január 30-án született Budapesten. Gimnazistaként amatőrfilmezett. 1961-ben diplomázott Illés György tanítvá-nyaként. Főiskolásként jelentős vizsgafilmeket és BBS-filmeket fényképezett, és dolgozott a televíziónak is. Különböző stílusú és személyiségű rendezőkkel, a legváltozatosabb témákban és műfajokban dolgozott (Szevasz Vera; Bohóc a falon; Holt vidék; Riasztólövés; A kedves szomszéd; Mese habbal). 1975-től rendezett is. Rendezései közönségfilmek voltak. A kenguru (1975) road-movie, a Kihajolni ve¬szélyes (1977) szatíra. Majd a Vámmentes házasság (1980) és az ’56-os témájú A halálraítélt (1989) következett. 1965-től tanított a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, 1994-től a Film-és Televízió Főtanszak vezetője volt. Kitüntetései: Balázs Béla-díj (1967, 1972), Érdemes művész (1983).