 |
2009. november 30. 19:38
Az informátor műfajilag nehezen besorolható, van benne szatíra, dráma, nem kevés komédia, a legvégén pedig tragédia és csattanó.
Matt Damon szó szerint súlyos igazságot tárt elénk. Az informátorban nyújtott alakítása nem csak azért nagyszerű, mert egy szerep kedvéért 10-15 kilót hízni önmagában nagy tett, de az is, hogy a nagyobb mellény egyáltalán nem tűnt „viselhetetlennek” a színész számára. Sőt, szó szerint hízott a karakterétől, látszik, hogy a forgatás minden percét élvezte. Ritkán adatik meg egy színésznek, hogy ennyire a saját játékán, nem pedig a vizuális effekteken, a látványon múljék egy film sikere.
Az informátor persze a rendezőjének köszönhetően is remekbe szabott. Még akkor is, ha Steven Sodebergh nem igazán tudta eldönteni, szatírát csináljon, fordulatokkal teli drámát vagy épp vígjátékot, végül csinált mindezekből egy remek egyveleget, amivel kis túlzással új műfajt teremtett. Mindehhez remek képi világot kölcsönözve. Mert bár 15-20 évet megyünk csak vissza az időben, mégis oly távolinak tűnik a sokunk által, már „aktívan” megélt kor. A korabeli öltözködés, viselkedési szokások, mind-mind tökéletes kellékei, hogy másfél órára másfél évtizedet fiatalodjunk.
Bár néhol túl bonyolultra sikeredett a szálak kuszálása, azért a végére alaposan felgyorsult az alkotás, amelynek alapsztorija szerint világ egyik leghatalmasabb mezőgazdasági óriásvállalatának egyik legmagasabb rangú vezetője (Matt Damon) egy nap különös dolgot tesz: felkeres egy FBI ügynököt, és elmondja neki, hányféle törvényellenes eszközzel növeli profitját cége. A törvény emberei alkalmazzák a férfit, aki attól kezdve James Bond-i öntudattal, bár jóval kevesebb ügyességgel viseli a gallérja alá rejtett mikrofont, hordozza az aktatáskájába épített kamerát, szimatol meg kutat –gyűjti a bizonyítékokat a saját kollégái és a munkaadója ellen.
Az eset az Egyesült Államok legnagyobb kartellbotrányává válik, a hosszú nyomozás és per során lelepleződnek a nagy mezőgazdasági konzorciumok árfelverő és árletörő praktikái. A besúgóból hős lesz, bár az ügynököknek nem mindig egyértelmű, hogy mi valós és mi az ami csak Whitacre képzeletének szüleménye... A világ egyik leghatalmasabb mezőgazdasági óriásvállalata egyik legmagasabb rangú vezetője (Matt Damon) egy nap különös dolgot tesz: felkeres egy FBI ügynököt, és elmondja neki, hányféle törvényellenes eszközzel növeli profitját cége. A törvény emberei alkalmazzák a férfit, aki attól kezdve James Bond-i öntudattal, bár jóval kevesebb ügyességgel viseli a gallérja alá rejtett mikrofont, hordozza az aktatáskájába épített kamerát, szimatol meg kutat –gyűjti a bizonyítékokat a saját kollégái és a munkaadója ellen.
Az eset az Egyesült Államok legnagyobb kartellbotrányává válik, a hosszú nyomozás és per során lelepleződnek a nagy mezőgazdasági konzorciumok árfelverő és árletörő praktikái. A besúgóból hős lesz, bár az ügynököknek nem mindig egyértelmű, hogy mi valós és mi az ami csak Whitacre képzeletének szüleménye...
Példázat van bőven a fenti sztoriban, először is, nem minden az, aminek látszik, illetve, ami látszik, nem biztos, hogy van, ami van, nem biztos, hogy látszik, és a többi… Érthető? Ugye nem? Az informátor is ilyen. Nyitva hagy egy halomnyi kérdést, mert a jobbfajta filmek ezt teszik. Hagyják gondolkozni a nézőt. Ettől kicsit művészi is lett, pedig nagyon is aktuális, nálunk úgy hívják mutyi, a tengerentúlon kartellezés. Egyik elegánsabban hangzik, de ettől még ugyanaz…
Premierfilm osztályzat:
Történet: 10/9
Szereplők: 10/10
Megvalósítás: 10/8
|
RSS
