 |
2009. augusztus 11. 05:39
A Szerelem második látásra magyar címe talán még beszédesebb, mint az eredeti, amely szabadfordításban annyit tesz: Utolsó esély Harvey-nak.
Ám mégis az eredeti névadás ösztönözhette Dustin Hoffman-t arra, hogy apait-anyait beleadva, élete egyik legjobb alakítását nyújtsa. Az elmúlt években ugyanis egy kicsit elfeledték a zseniális színészt a hollywoodi producerek. Idehaza utoljára a 2006-os Parfümben láthattuk az Esőemberrel és a Kramer kontra Kamerrel Oscar-díjat nyert sztárt.
A 72 esztendős Hoffman élt az „utolsó eséllyel”, mert olyan játékkal rukkolt elő, amelyre kortársai közül is csak kevesen lennének képesek. A Szerelem második látásra tulajdonképp egy színházi darab, amelyhez zseniális díszletet ad a csodálatos London. Ahol így egy kicsit mi is jelen lehetünk a nagyvászon jótékony hatásának köszönhetően.
Színdarabhoz igazi színészek is kellenek, akik remek érzékkel formálják meg karakterüket. Dustin Hoffman mellett az ötven esztendős Emma Thompson a női főszerepben nyújt nem kevésbé ragyogót. Kettejük játéka nem csak két színészgeneráció összjátéka, hanem egyben az amerikai-brit színjátszás próbatétele is.
Nem vitás, hogy Hoffman került ilyen szempontból az alárendelt szerepbe, főképp, hogy a film egyes jelenetei konkrétan London azon szegletében kerültek felvételre, ahol maga Emma Thompson is született. A végére azonban teljesen eltűnnek a képzelt határok. Egy amerikai is lehet művelt, és egy brit is lehet vicces. A film tanulsága persze ennél sokkal szövevényesebb, ahogy maga a sztori is:
A new yorki Harvey Shine, reklámdalocskák szerzője épp a határán táncol, hogy elveszítse lassan amúgy is zsákutcába torkolló állását. Főnöke figyelmezteti, hogy már csak egy, utolsó esélye maradt, így mielőtt Londonba utazik lánya esküvőjére, Harvey megígéri, hogy hétfő reggelre visszatér, hogy részt vegyen egy fontos találkozón, és meggyőzzön mindenkit képességeiről. Amint megérkezik a brit fővárosba, lesújtó hír fogadja: lánya nevelőapját kérte meg, hogy az oltár elé kísérje. Leplezve csalódottságát Harvey elmenekül az esküvőről, abban a reményben, hogy eléri gépét, ám ez nem sikerül. Felhívja főnökét, hogy elmagyarázza a helyzetet, de az azonnal kirúgja.
Sebeit nyalogatva a reptéri bárban Harvey megszólítja az érzékeny, negyvenes közvélemény-kutatót, Kate-et, aki munkája végeztével egy pohár bort kortyolgat és olvasgat. A nőt, akinek élete a munkája, alkalmi vakrandijai és rátelepedő anyja folyamatos telefonhívásai körgyűrűjébe zárva telik, megérinti Harvey személyisége, a férfit pedig inspirálja Kate intelligenciája és együttérzése. A találkozás mindkettejükben megmozdít valamit, és hamarosan azon kapják magukat, hogy egymás hatására kezd megváltozni a világ körülöttük – és bennük.
A Szerelem második látásra két irányból szívfakasztó. Felsejlik előttünk egy „elcseszett” élet minden buktatója. Ugyanakkor azzal is kecsegtet: sosincs késő. Soha nem lehet tudni, hol bukkanunk rá a szerelemre, mikor fordulhat minden jóra az életünkben.. A kor pedig nem számít, mert élhetjük akár már Arany János „Őszikék” korszakát, szívünkben mégis tombolhat a forró, szerelemittas nyár…
A dráma és a romantika kettőssége adja Joel Hopkins filmjének különlegességét. Annyi minden indul rosszul az elején, hogy nem hinnénk, mennyi dolog „javul meg” a végére. Talán még Hoffman karrierje is beindulhat ismét. Jó volna, mert ennyire zseniális karakterszínészből csak néhány jut minden emberöltőre…
Premierfilm osztályzat:
Történet: 10/8
Szereplők: 10/10
Megvalósítás: 10/7
|
RSS
