Csuja Imre: Bala, az egyik legszerethetőbb figura

2008. december 29.  00:09

2008. december 18-án debütált a hazai mozikban a Valami Amerika folytatása, a második rész premierje kapcsán készült interjú Csuja Imrével az egyik főszereplővel.

Sokak szerint Bala az egyik legszerethetőbb figura. Szerinted miért?

Csuja Imre: Talán azért szerethető, mert Herendi Gáborral arra törekedtünk, hogy minél hétköznapibb figura legyen, mert annál megdöbbentőbb, hogyha ez az átlagos fickó a szeme villanásával irányítja az embereit. Minél váratlanabb egy dolog, annál hatásosabb.

Menjünk vissza a múltba, amikor kijött az első rész. Emlékszel mikor, milyen körülmények közöt láttad, és milyen benyomást tett rád?

Csuja Imre: Igen, igyekszem megnézni azokat a filmeket is amikben nem játszom és nagyon szerettem azt a filmet. Elsősorban a humora fogott meg Herendinek. Annyira finoman ábrázol, nem sok, nem kevés, pont amennyi kell. Minimalizálja és ettől sokkal nagyobbat üt, mint egy klasszikus értelemben vett poentírozás, akár a színpadon, akár a filmben.

Hogy zajlott a felkérésed?

Csuja Imre: Mondta már ezt nekem egy fél évvel korábban, hogy leforgatja a 2. részt és hogy akarom-e. Mondtam persze és jött a felkérés, jött a forgatókönyv. Megeszéltük, hogy ő se akar egy sztereotípiát. Aztán a castingon játszottunk Kátyával és megnyugodott, hogy tudunk együtt játszani, korosztályban is passzolunk.

Ha már említetted Kátyát...

Csuja Imre: Az egy édes csaj, halálosan tehetséges színésznő, én már ismertem korábban, mert játszottunk együtt az Örkény Színházban.
R: Milyen volt együtt játszani ezzel az összeszokott bandával?
Csuja Imre: Azt tudom mondani, amennyire Balának. Nem volt nekem ez különösebb trauma. Hiszen én nem közéjük tartozó figurát játszottam, hanem egy kívülről jött, vadidegen embert, tehát nem volt ebben semmi probléma. Egyébként külön-külön majdnem mindenkivel játszottam már.

Volt valami emlékezetesen vicces helyzet?

Kitaláltam Balának egy visszatérő poént, ami nagyon tetszett Herendinek meg a többieknek is. Ennek a Balának gondjai vannak a ragozással, ami egyrészt egy szimpatikus dolog, hogy ennyire igyekszik, hogy helyesen beszéljen, miközben egy vérengző fenevad, aki a legmesszebbmenőkig gyöngéd a lányával.
Azon ment a vita, hogy melyik a helyes: Alexnak vagy Alexnek, de én ebben konzervatív vagyok, vegyeshangrendú szóhoz mély hangrendű rag kapcsolódik. Na ezen elkezdtem szórakozni és kitaláltam, hogy lehet ezt kivitelezni, hogy ne ripacskodás legyen. A slusszpoén az, amikor véletlenül helyesen kimondja és ennek kifejezetten megörül.

A Korda-zene már forgatás előtt ki volt találva?

Csuja Imre: Én ezt a kész filmben láttam először, hát hanyatt vágtam magam. És következetesen a lakásban is, a kocsiban is ez szól –nagyon nagy találmány.

Beszéljünk Herendi Gáborról.

Csuja Imre: Én csak jót tudok mondani róla. Ez a harmadik film amibe meghívott. A magyar vándorban Batu kánt, a Lorában egy botcsinálta borászt alakítottam, az is egy jó figura volt. Vér profi és isteni humora van, ez magáért beszél.

Miben nyilvánul meg, hogy profi?

Csuja Imre: Nem görcsös, nagyon jó hangulatú, kifejezetten vidám, kőkemény 12 órát lehetett vele eltölteni. Nyilván ez azt jelenti, hogy nagyon tudja, hogy mit akar, kész volt a fejében a film, kiváló érzéke van arra, hogy mi a sok, mi a a kevés és mi az elég. Felkészült ember.
R: Fanyalogva fogadták, hogy 2. rész. Mit gondolsz erről?
Csuja Imre: Tudja azt a pluszt ez a második rész, ami fölül tudja múlni az első részt.