Oroszlán Szonja: Győzővel mi az elmúlt 7 évet gyakorlatilag összenőve töltöttük

2008. december 26.  09:32

2008. december 18-án debütált a hazai mozikban a Valami Amerika folytatása, a második rész premierje kapcsán készült interjú Oroszlán Szonjával, az egyik főszereplővel.

Amikor befejeztétek az első részt, felmerült benned, hogy valaha lesz ennek folytatása?

Oroszlán Szonja: Nem. Bár nyitva hagytuk az első rész végét, de nem volt az az érzésünk, hogy ennek lesz második része. Mindenki eljátszott a gondolattal, de nagyon-nagyon sokáig nem gondoltunk rá komolyan.
Talán 1-2 évvel ezelőtt kérdezgettük Gábort, hogy nem szeretné-e folytatni.

Te nem izgultál, semmi szkepszis nem volt benned azzal kapcsolatban, hogy a második rész nem szokott úgy sikerülni?

Oroszlán Szonja: De, izgultam természetesen. Volt a forgatókönyvnek jó pár verziója, Gábor két éven keresztül készült erre a második részre.
Az első könyv nem nagyon tetszett, aztán még egy könyv, ami már jobb volt. Így mentek a könyvek, olvasta mindenki, hozzátette, amit akart, mondta a véleményét.
Azt gondolom, hogy Gábor nem is hagyta volna ezt az egész produkciót elindulni, ha nem bólint rá mindenki.
Tényleg az utolsó szóig ki lett csiszolva a történet. Onnantól már nem izgultunk, mikor a kész, teljes könyvet kaptuk kézhez, mert onnantól kezdve elég biztos volt, hogy ez jó lesz.

Mi volt számodra a legmeggyőzőbb a forgatókönyvből?

Oroszlán Szonja: Nekem az tetszett a legjobban a könyvben, hogy sokkal több minden derül ki a karakterekről, sokkal mélyebbre látunk be mindenkinek a problémájába, a kis lelkivilágába.
Nagyon örültem annak, hogy belekerült a történetbe egy új szál a Baláék révén. Ez, hogy bejön pár új ember és színt visz a mi életünkbe is, ez egy nagyon-nagyon jó ötlet volt. A második rész szerintem önállóan is megállna a lábán, akár az első rész nélkül is különálló filmként.

A két évvel idősebb Timiről mit tudsz elmondani, ő mennyiben változott vagy változik a második rész során?
Oroszlán Szonja: A két évvel idősebb Timi… Nagyon sok minden történik a Timivel a két év alatt.
Úgy gondolom, hogy ez a két év elég erősen megégette ezt a lányt. Nyilván ezt nem fogja kívülről mutatni, de amikor nem úgy alakulnak a dolgok ahogy ő szeretné - Ákos hihetetlenül szemtelenül viselkedik végig a film alatt vele, bizonygatja, hogy ő mekkora férfi -, ettől szépen lassan hámozódnak le azok a rétegek a lányról, amik ezek a külsőséges, felvett vislkedésformák.
Szeretem, hogy lebomlik, mint a banánhéj és szegény Timit a végén nagyon megsajnálunk, mert alapvetően van szíve.

Győzővel mennyivel volt más együtt dolgozni, mint 7 évvel ezelőtt?

Oroszlán Szonja: Győzővel mi az elmúlt 7 évet gyakorlatilag összenőve töltöttük. Több filmet forgattunk, sorozatot, és nyilvánvalóan a barátom. Mi emberileg is sok mindent tudunk egymásról, ami megkönnyíti a munkát, és színészileg is nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Volt egy jelenet, amit a Gábor ki akart húzni, és mi Győzővel felhívtuk és mondtuk, hogy ne szedje ki, mert ez a legfontosabb jelenet mindkettőnknek.
Azután, hogy végigbohóckodtunk együtt 7 évet és játszottuk a hülye párost, emberileg is megértünk arra, hogy ezzel a nagyon lírai, romantikus, komoly jelenettel meggyőzzük Gábort, hogy az kell oda.

Mesélj egy kicsit az amerikai élményeidről a forgatás során.

Oroszlán Szonja: Az nagyon-nagyon jó volt. Azt kell mondjam, hogy egy tréleren ülni egy kabrióban Szervét Tibor kollegámmal, és a Manhattan hídon kabriózni, az azért egy elég jó érzés. Illetve a másik, a Time Square-en forgatni úgy, hogy egész New York minket néz, és mi vagyunk a sztárok aznap a Broadway-n, egy kicsit hollywoodi sztárnak érezte magát az ember pár napra.

Melyik volt a legnehezebb jelenet?

Az első forgatási napok egyikén volt egy sok szereplős jelenet a gyárban, amikor elkezdjük a próbákat. Ezt Eszterrel valamiért a „mumusnak“ hívtuk, nem estek jól a mondatok. Arra konkrétan emlékszem és mondta Gábor is, hogy nem érti, hogy az egész filmben miért az volt a mumus.
De ami tényleg nehézség volt Timi karakternél, hogy megfelelő fokozata legyen annak, ahogy levetkőzi ezeket a felszínes, kifelé zajló színjátékait, ráadásul úgy, hogy a forgatási napok össze–vissza vannak keverve, nem időrendben vesszük fel a történetet, de Gábor nagyon jó tükör volt, hogy tényleg helyén legyen minden, a féltékenység fokozatai, ahogy egyre rosszabbul esik neki Ákos viselkedése.
Na jó, mondok még egy nehezet. A sztriptíz bár, az nehéz volt abból a szempontból, hogy egy nagyon fontos monológot kellett elmondanom, amiből kiderül, hogy mi történt az elmúlt két évben, mindezt egy szál tangabugyiban táncolva. Szóval az egy nagyon kemény nap volt.
R: Más volt 7 év után Gáborral dolgozni, miket tapasztaltál?
Oroszlán Szonja: Nem, teljesen ugyanolyan vele dolgozni, akárhányszor dolgozom vele. Azt gondolom, hogy nagyon hasonló elképzelésünk van Timiről, és ő is szeret mindent töviről hegyire tisztán látni és kidolgozni, mint én. Nekem nincs olyan szó egy mondatban, hogy az ne legyen kitalálva, hogy annak mi a helye, hogy ne tudjam, miért mondom. Gáborról tudom, hogy bízik bennem, de akkor is mindennap szükségem van arra, hogy elmondja, hogy jó, amit csinálok. Ha vége a jelenetnek és elhangzik az, hogy „ennyi“, a hangsúlyából tudom, hogy ez jó volt, vagy nem.

Beszéljünk Tompos Kátyáról. Hogyan sikerült neki helytállni ebben a csapatban?

Oroszlán Szonja: Nagyon-nagyon ügyes volt, azt kell hogy mondjam. Szerintem mindannyian nagyon meg voltunk vele elégedve. Tehetséges csaj, nagyon jó színésznő, rendkívül jól énekel, és nagyon mutatós a vásznon. És nagyon más szín, aranyosak Ferivel, örültem neki.
7 évvel ezelőtt én kezdtem táncolni és énekelni a filmben, én voltam a fiatal kiscsaj. Most Kátya személyében van egy teljesen más vonal, más karakter, nem hasonlít az enyémhez, picit alternatív, picit visszafogott, de közben nagyon erőteljes. Jó színes, fontos, hogy Eszter és Timi karaktere mellé egy újabb színt hoz.

Van még valami, amiről szívesen beszélnél?

Oroszlán Szonja: A táncról, arról még beszéljünk. A tánc az különösen közel állt hozzám ebben a második részben ugyanis a koreográfus a Pap Tímea, aki amellett, hogy egy nagyon jó, lendületes koreográfus, nagyon jó ízléssel és tudással rendelkező lány. Lassan 10 éve dolgozom vele a Színművészeti Főiskolától kezdve színházakon át, tévéműsorokban; nagyon nagy szerepe van az én színpadi mozgásomban, emellett a legjobb barátnőm is. Egy ilyen volumenű munka nyilván rontani is tud a barátságon, nehéz elválasztani, hogy este még együtt borozgatunk, vihorászunk, reggel meg a koreográfusnő ostorral veri a hátamat, ha nem jól csinálom. Egyébként nem volt semmilyen gond, nagyon jól tudunk már együtt dolgozni. Ő tud engem kezelni, megszokta azt, hogy vannak pontjaim, amikor azt érzem, hogy nem tudom megcsinálni, és akkor Timi hagyja, hogy egy kicsit nyafogjak, és utána újult erővel elkezdjük az egészet. Nagyon ismeri a testemet, tudja, hogy mi áll jól.
Visszanéztem és elképesztően néznek ki a táncjelenetek, annyira dögös, annyira szexi.

Úgy tudom, van valami különleges sztorid a filmbeli balesettel kapcsolatban.

Oroszlán Szonja: A filmben eltörik a lábam, ami a forgatási napon konkrét 6 órás készülődést jelentett. Először megcsinálták a hajamat, a sminket, aztán felkerült rám a tetoválás, végül a törött boka, mint speciális effekt. Ennek az elkészítése két - két és fél órát vett igénybe. Teljesen kivoltam, mire kamera elé jutottam, mert nem vagyok az a típus, aki egy helyben tud ülni 6 órát.
Annyira látványosan és gondosan csinálták meg a sérülést, hogy amikor bementem a táncos lányokhoz, konkrétan elhitték, hogy eltört a lábam. Szóval jókat lehetett ezzel szórakozni.
Ami ennél is borzasztóbb volt, az a gipsz. Valódi fekvőgipszbe tették a lábamat, emiatt tolószékben ültem 7-8 órán keresztül. Nem tudtam elmenni egyedül pisilni, csak úgy, hogy az édes öltöztetőm, Bea tartotta a lábamat. Mindenki elment ebédelni és ott ültem felpolcolt lábbal a tolószékben és vártam, hogy valaki vigye el a tálcát, hozzon inni, takarjon be, mert fázom. Ez egy nagyon kiszolgáltatott helyzet volt, rendesen kikészültem a nap végére.