 |
2008. december 23. 00:01
2008. december 18-án debütált a hazai mozikban a Valami Amerika folytatása, a második rész premierje kapcsán készült interjú Herendi Gábor rendezővel
Miért most, miért 6 év után jön ki a Valami Amerika 2?
Herendi Gábor: Nagyon sokáig ellenálltam a kísértésnek, mert azt gondoltam, hogy az akkor és ott jó volt, de sok mindent szeretnék még csinálni, sok műfajt szeretnék még kipróbálni.
Egyrészt nagyon nagy volt a nyomás. Borzasztó nosztalgiával emlékeztem vissza az első rész forgatási körülményeire, a filmre, a film utáni sikerre.
Nagyon féltem egy második résztől, de egyszerűen az évek során kiérlelődött egy olyan forgatókönyv, amire egyszer csak azt mondtam, hogy ennek lehet zöld utat adni. Azt éreztem, hogy a könyv jobb lett, mint az első filmnek a forgatókönyve. Az egy olyan nagyon első film volt, ez abszolút tovább lépett, ez egy nagyon erős könyv.
És akkor felhívtam az összes színészt, mert fogalmam nem volt, hogy ők hogy viszonyulnak ehhez, és annyira egyöntetűen lelkesen rábólintottak a dologra, hogy ez beindította a rakétákat és elkezdtük a filmet előkészíteni.
Mennyire tudtad a fanyalgásokat kizárni és csak a feladatra koncentrálva dolgozni?
Herendi Gábor: Nyomasztó, hogy ekkora az elvárás, de segített abban, hogy jobban összekaptuk magunkat és minden erőfeszítésünkkel azon voltunk, hogy ez a film megálljon a saját lábán és megfeleljen azoknak a fantasztikus elvárásoknak, amik a filmmel kapcsolatban vannak.
Azt gondolom, egy kicsit megszépítő a messzeség és valószínűleg az az első film nem is volt olyan jó, mint amennyire jónak gondolják, vagy jóra emlékeznek. Az egy hiánygazdálkodásba érkezett meg, jó időben, jó helyen, jó stílusjegyekkel készülő film volt, borzasztóan ráharapott a közönség.
Ez a szituáció ma nagyon nincsen meg. Egyrészt nagy az elvárás, rengeteg vígjáték készült azóta Magyarországon, az amerikai filmek dömpingje hasonló stílusban, szóval a helyzet messze nem ugyanaz. Mindig az volt az érzésem, hogy ennek a filmnek valahogy még jobbnak kell lennie, mint az elsőnek. Annak volt egy amatőr bája, egy fésületlensége, - ma már látom azt a sok-sok hibát -, de mégis az a sárm benne volt.
A sztorit illetően mik az alapvető különbségek a két film között, mik az előrelépések a második részben?
Herendi Gábor: A történet, meg a dramaturgia sokkal biztosabb lábakon áll, sokkal csavarosabb a történet.
Itt a karakterek adottak voltak, nagyobb meglepetést nem tudtunk volna okozni. Ezt kellett úgy csűrni-csavarni, hogy mégis tudjunk bizonyos meglepetéseket okozni, és érdeme a filmnek, hogy több csavar is sikeredett bele.
Nem egyszerű a történet, sokszor probléma volt, hogy mennyire lesz érthető.
Most már egy tesztvetítésen túl vagyunk és megnyugodtam, hogy lejön a sztori.
Beszéljünk erről a tesztvetítésről. Milyen félelmeid voltak vagy vannak még a filmeddel kapcsolatban és milyen visszajelzéseket kaptál?
Herendi Gábor: A félelmek azok, amik minden vígjátékkészítésnél vannak, hiszen az alkotók olyan szinten ismerik az anyagot, annyiszor látjuk, hogy egy poén azért nem tud 150 alkalommal elcsattanni. Egyszerűen már mi magunk nem tudjuk megítélni, hogy vicces vagy nem, ezért egy vígjátéknál a tesztvetítés egyszerűen elengedhetetlen.
Bizonyos jeleneteknél gondolkoztunk, hogy esetleg kimaradjanak a filmből. Most örülök, mert a tesztvetítésen kiderült, hogy jól működiknek, és benne maradhatnak.
Mennyire volt más együtt dolgozni a régi karakterekkel, hiszen eltelt 7 év és azért eléggé beértek és egyesek sztárokká váltak. Más volt?
Herendi Gábor: Volt jó része, meg kevésbé jó része. Az biztos, hogy mindenki valamilyen szinten profivá vált, tudja a helyét, menedzserük van. Ez 7 évvel ezelőtt ez még nem volt jellemző Magyarországon, de úgy gondolom, ez normális folyamat és sokkal jobb nem a színészt utálni, hanem a menedzserét, vagy az ügynökét.
Együtt dolgozni velük fantasztikus volt , mert ahogy elindult a forgatás, varázsütésszerűen visszakerültünk abba a 7 évvel ezelőtti állapotba, amit akkor megéltünk.
Nagyon meg is segítette, hogy – bár nagyon sok minden rakódott az ő személyiségükre – vissza tudtak helyezkedni abba a karakterbe.
Beszéljünk egy kicsit az új karakterekről, elsősorban Kátyára és Csuja Imrére gondolok. Milyen szempontok alapján választottad ki őket?
Herendi Gábor: Az új szereplők szerintem fantasztikusak, abszolút egyenértékű partnerek lettek a filmben. Hálás is a szerepük, és jót is tett a filmnek, kicsit felfrissítette, hogy jöttek új arcok, új karakterek.
Tompos Kátya egy nagyon-nagy felfedezés, elképesztően tehetséges, nagyon-nagyon jó színészi kvalitásokkal rendelkezik, az ahogyan énekel, az meg ámulat. Mindig azt beszéltük, hogy nem fogják elhinni, hogy ő énekelte azokat a dalokat, amik a filmben elhangzanak, de bizony ő. Szóval szerintem nagyon nagy felfedezés és elképesztően jó a szerepében.
Csuja Imrénél majdnem megcsúsztam azon, hogy elkezdtem gondolkozni, hogy szabad-e őt használni, hiszen tényleg most ügyeletes sztár és minden filmben szerepel. És nagyon-nagyon örülök, hogy nem mondtam le róla emiatt, mert azt gondolom, hogy ez nem fontos. A fontos az, hogy egy fénypontja a filmnek, egész elképesztően alakít egy maffiózót. Ez az a karakter, ami nagyon elcsúszhatott volna, és nagyon elvihette volna bohózatba.
Nekem egy hús-vér magyar maffiózó kellett, akiről abszolút elhihető, hogy ő létezik, van, köztünk van és nagyon árnyaltan meg tudta ezt a figurát alkotni. Nagyon sokrétű a szerepe, egyik oldalon egy kemény maffiózó, a másik oldalon egy érző apa, és brilliánsan hozta ezt a szerepet.
Mennyire felel meg az igazságnak, hogy Tamás a te filmbéli alteregód?
Herendi Gábor: Igen, Pindroch Csabival borzasztóan hasonló a karakterünk. Fizimiskára nagyon-nagyon különbözünk, de nagyon egyformán gondolkodunk dolgokról és a habitusunk nagyon hasonló.
Az első filmben nagyon sok volt belőlem Tamás karakterében, a második rész sokkal fikciósabb, ez már nem az én élettörténetem, de szinte vállalom minden tettét és mozdulatát. Nagyon sokszor úgy döntenék, úgy cselekednék, ahogy ő cselekszik.
A fiú testvéri kapcsolatnak a megmutatása, kielemzése már-már visszatérő motívum nálad. Miért ennyire fontos, hogy ezt megmutasd?
Herendi Gábor: Azt gondolom, egy testvéri kapcsolat nagyon jó tud lenni, pláne, ha ez elmegy a barátság felé. Nekem borzasztó jó kapcsolatom van a testvéremmel, nagyon sokat kaptam tőle, és lehet, hogy ezt visszatükrözöm a filmjeimben. Nincs ennek nagyon tudatos háttere.
Természetesen nagyon bájosan, de ebben a filmben sokkal inkább lúzer mindenki, mint az elsőben. Nem féltél ettől a gyengeségtől, amit közvetítenek ezek a férfiak vagy pontosan az az ereje, hogy mindenki vállalja a gyengeségét?
Herendi Gábor: Azt gondolom, hogy ez a recept mindig működik, hogy a közönség mindig a vesztes mellé, a kis ember mellé áll.
Ők nagyon kedvesen lúzerek és erkölcsileg mindenképpen nagyon pozitívan jönnek ki ezekből a dolgokból. Ez a lúzerség a film mozgatórugója, és ez egy picit cél is volt, hogy a történet megint el tudjon indulni. Mert ugye mit szeret igazából a néző? Ha szurkol valakinek. Nagyon lentről kell elindulni és elérni valami célt, hogy a néző vele menjen és együtt érezzen. Tehát nekünk valahogy mindenképpen meg kellett oldanunk, hogy megint padlón legyenek, és megint fel kelljen kelniük onnan.
A filmjeid zenei vonala is elég erős. Amikor zenében gondolkodsz, akkor milyen szempontokat vettél figyelembe?
Herendi Gábor: Az első filmnek a zenéje nagyon híres lett, és tudható volt , hogy nagyon oda fognak figyelni ennek a filmnek a zenéjére is. Kapóra jött, hogy van a filmen belül van egy musical betét. Ennek a zenéjét kellett összerakni. Ez a film a nagyközönségnek szól, tehát olyan fogyasztható zenét szerettünk volna mindenképpen, ami a nagy tömegekhez elér. Szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor felröppent a hír, hogy készül a Valami Amerika 2, szinte nálam kopogtattak zenészek és hozták a jobbnál-jobb zenéket, szinte egy válogatási munka eredményeképpen állt össze a zenei paletta. Elég eklektikus, de én ezt így is akartam, az első filmnek is eléggé eklektikus volt a zenéje.
R: Mivel lennél elégedett, milyen típusú visszajelzésekkel, számokkal?
Herendi Gábor: Borzasztóan csökken a moziba járók száma, ezért nézőszámot nem akarok tippelni. Megjelent a szélessávú internet, sajnos azt is tudom, hogy ha a mozikba kikerül, nagyon hamar megtalálható az interneten.
Annyit szeretnék, hogy ne legyen nagy fanyalgás a film körül, azt az elvárást, amit a második résszel kapcsolatban visszahallok, azt teljesíteni tudjuk, és szeressék a filmet. Ha megint egy nagyon jó hangulatú filmet tudtunk készíteni, ami két órára kikapcsolja az embereket a napi gondokból, én már boldog leszek.
Úgy tartod, hogy ez a legnehezebb filmed. Ez miért van?
Herendi Gábor: Egyrészt mert borzasztó sok szereplős a film. Minden jelenetben 6-7 színész van jelen, ami annyira megnehezíti a kamera-beállításokat, az anyag mennyiségét, hogy sokkalta több nyersanyagot használtunk el, mint az előző filmhez, pedig hosszában kb hasonló.
Bonyolultabb a története, sok volt a helyszín, nehezebb a gyártást megszervezni. Az ember nem forgathat kronológiában egyszerűen gazdaságilag okokból kifolyólag, és átlátni, hogy hol tartunk eseményekben, ki milyen hőfokon van az adott jelenetben, ez borzasztóan megnehezítette a rendezést, az egész gyártását és hogy a film valóban úgy összeálljon, hogy sok hiba ne legyen benne. |
RSS
