 |
2011. augusztus 09. 01:53
Megáll az ész, milyen jól esett a Rapeta, előtte pedig volt Jazz+Az, napjainkból pedig a Gringó Sztár. Geszti Péter pedig még mindig maga az „Ász”...
Geszti Péter 47 évesen elérte azt, amiről a legtöbb zenében utazó csak álmodik: egy egész nap csak róla szólt a Sziget Fesztiválon. Aki féltette volna a szöveggyártó kisiparosból lett mentort, megnyugodhat, Gesztiben is alaposan benne van az X-Faktor, az ötödik X felé közeledvén is hatalmas elánnal nyomta végig a két és fél órás koncertet.
A Gesztivál időutazásra invitálta a mintegy 25-30 ezeres közönséget. Először a napjaink multi-kulti trendjébe abszolút illeszkedő Gringó Sztár lépett színpadra. A július közepi, siófoki bemutatkozó koncert után máris csúcsra jutott a banda, hisz Magyarország legnagyobb koncerthelyszínén túl már nincs más dimenzió idehaza. Hogy Geszti Péter még mindig mekkora slágergyáros, erről tanúskodik az, hogy az alig néhány hónapja regnáló együttes máris három slágert jegyez (Szabadulj fel, a Télen-nyáron nyár, valamint a Pálinka Sunrise). Nagy kérdés viszont a hogyan tovább, nem rossz értelemben, de ennél csak lejjebb vezethet majd az út, főképp a két vokalista lány, Gereben Zita és Sapszon Orsolya számára, akik bár zseniálisan tehetségesek, de tehetségkutató győzteseket megszégyenítő magasságokban kezdtek. Bízzunk benne, hogy sokáig maradhatnak majd a csúcson, együtt.
A Jaz+Az viszont egy teljesen más zenei dimenzió, a 11 évvel ezelőtti dalokhoz csak hajszálnyit tettek hozzá, pont annyit, hogy még inkább mai legyen a hangzás. Amely érettebb, kifinomultabb, mint az ezredfordulón, Kozma Orsi, Behumi Dóri és Váczi Eszter hangja még mesteribb lett az évek során, Dés László zsenialitása pedig ezúttal is szinte testet öltött a színpadon.
A fergeteges buli hangulat természetesen a Rapülők idejére szállta meg a teret. A lassan két évtizedes dalok nagyon betaláltak. Berkes Gábor és Szentmihályi Gábor személyében két remek zenész társat talált Geszti 1992-1994 között, hogy örök időre beírják magukat dalaikkal a magyar poplexikon aranybetűs oldalaira. Azóta is többször Zúgott rendesen a Volga, állhatott velünk szemben akár a „Helyi terminátor”, vagy a Piti vumen, és ha tudtuk, is, hogy „Lesz még rosszabb”, a jelszó még akkor is az volt, hogy „Nem adom fel”. A Rapülők a sajátos magyar életérzés része lett, mert dalaiktól minden nap „Holiday”.
Geszti Péter azért is szerethető figura, mert nem felejtette el, honnan jött, kinek és minek köszönheti sikereit (már persze saját tehetségén, akaratán és szorgalmán kívül). Igazán helyén volt tehát a „Gesztiméter”, amikor két dal erejéig színpadra konferálta azt, aki a legtöbbször énekelhette az általa írt dalokat. Kiki, két nótát hozott el az Első Emelet –kimeríthetetlen – repertoárjából. Még ezen, röpke idő alatt is bizonyíthatta, karizmatikus egyénisége világsztárokat idéz. Méghozzá azokét, akik tudnak és akarnak is haladni a korral. A Gringó Sztár mellett ő képviselte a jelent, annyi különbséggel, hogy esetében a jövő is biztos.
Mi pedig hálásak vagyunk, hogy átélhettük mindegyik Geszti-korszakot, előbb éveken át, most pedig egyetlen estébe sűrítve. |
RSS
