A korábbi Bond-lány a csontritkulás ellen

2008. október 23.  10:22

A korábbi Bond-lány, Ursula Andress arra buzdítja a nőket, hogy mondják orvosuknak: “A csontritkulás nem akadályozhat meg az aktív életben!”

Egy, a napokban közzétett új nemzetközi felmérés radikális változásról számolt be a nők csontritkulással, azaz a csontokat gyengítő betegséggel kapcsolatos hozzáállásáról.

A csontritkulásban megbetegedők hagyományos nézetét, miszerint az ebben szenvedő nők esendőek és sebezhetőek, felülírja egy 500 orvost és 1000 nőt magába foglaló, öt országban elvégzett nemzetközi felmérés. A felmérés válaszadóinak 93%-a egyértelműen nem hagyja, hogy csontritkulásuk megakadályozza őket abban, hogy teljes életet éljenek.

E felmérés képezi egy új kampány sarokkövét, melyet ma indított a Nemzetközi Csontritkulás-alapítvány (International Osteoporosis Foundation, IOF) és a Nemzetközi Nőorvos Társaság (Medical Women’s International Association, MWIA). A kampány célja az idejétmúlt sztereotípiák eltörlése és a nők csontritkulással kapcsolatos oktatása.

A Brüsszelben megtartott nyitórendezvényen részt vett Ursula Andress színésznő is, aki az ikonikus James Bond-lányt, Honey Rydert alakította az 1962-es „Dr. No” című filmben. Ursula, akinél a csontritkulás korai formáját diagnosztizálták, azt nyilatkozta: „Izgatott vagyok, hogy támogathatom a ‘Kortalan nők kampányt’, mert olyan hozzám hasonló nőknek szól, akik aktív, teljes életet élnek és nem akarják, hogy a csontritkulás miatt kevésbé élvezzék az életet, vagy fogva tartsa őket a betegség. A csontritkulás egy ‘csendes tolvaj’, mely megfoszthat minket az erős csontoktól és az aktív élettől anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk. Viszont korai felismeréssel, pozitív hozzáállással és az életstílushoz leginkább illő kezeléssel a csontritkulás nem feltétlen fogja befolyásolni mindennapi életünket.”

A csontritkulásban szenvedő nőknek van életpályájuk, családjuk, gyakran utaznak és oly módon élvezik intenzíven élt életüket, ami saját édesanyjukat biztosan megrémisztette volna. Ezek a nők nem akarják, hogy betegségük megbélyegezze őket. Valójában a felmérés során megfigyelt nők 85%-a aktívnak írta le magát és csak 23%-uk érezte úgy, hogy ‘esendőek és törékenyek’, továbbá mindössze 31%-uk gondolta úgy, hogy a betegség negatív irányban befolyásolta életét1.

Ezzel ellentétben a megfigyelt orvosok sokkal sztereotipikusabb képet festettek a betegségről és az érintettekről. Több, mint az orvososk fele (58%) írta le a csontritkulásban szenvedő nőket ‘esendőnek és törékenynek’1. Összességében 75%-uk hitte azt, hogy a csontritkulás negatív irányban befolyásolja a nők életkilátásait, míg 61%-uk érezte úgy, hogy a csontritkulás megakadályozza a nőket az olyan mindennapos tevékenységekben, mint például a bevásárlás vagy a társasági életi.
A nők és az orvosok nézetei akkor is eltérőek voltak, amikor számba vették a csontritkulás legjobb kezelési módszereit. Saját betegeikről megkérdezve a megfigyelt orvosok úgy gondolták, hogy a betegeknek mindössze 33%-a hagyta ki néha a kezelési adag szedéséti.

Riasztó, hogy a megfigyelt nők 70%-a vallotta be a gyógyszerek véletlen, vagy ami még rosszabb, szándékos kihagyását1. A terápia akaratlagos elhagyásának általuk említett okai között a mellékhatások (18%), a félreértelmezhető kezelési utasítások (11%), a mindennapi életvitelt akadályozó hagyományos kezelés (12%) és a gyógyszerek hatástalansága (12%) állt1.

„Világos, hogy számos mai kezelés bonyolult vagy nehezen betartható, ennek ellenére a törések megelőzése érdekében a csontritkulás kezelési utasításait mindig teljes mértékben be kell tartani.” - mondta Steven Boonen professzor (PhD), a belgiumi Leuven Egyetem Kísérletes Orvostudományi Intézetének orvosprofesszora és a Nemzetközi Csontritkulás-alapítvány Tudományos Tanácsadói Bizottságának tagja. „Azok a betegek, akik a szükséges felénél is kevesebbszer veszik be gyógyszereiket, csak minimális törésvédelemben részesülnek vagy egyáltalán nem részesülnek ilyesmiben i. Fontos, hogy az orvosok együtt dolgozzanak a betegekkel, mert ezáltal jobban megérthetik a betegségben szenvedő nők igényeit és életstílusát.”

A felmérés eredményei megerősítik e közös célt és együttműködési igényt, továbbá az orvosok és a csontritkulásban szenvedő nők egyetértenek a hatékony, hagyományosabb jellegű kezelés megtalálásának fontosságában, ami lehetővé teszi a nők számára korábbi életstílusuk fenntartását, és betegségük éveken át történő karbantartását.

Míg a csontritkulásban szenvedő nők és az orvosok látszólag elégedettek voltak a jelenlegi kezelésekkel, a nők 74%-a érezte úgy, hogy a kevésbé gyakori gyógyszerszedés sokkal jobban illene életstílusáhozi. A számos rendelkezésre álló kezelési lehetőség ellenére a megfigyelt nők kevesebb, mint fele (43%) emlékezett olyanra, hogy orvosa ténylegesen megvitatott volna vele eltérő gyakoriságú gyógyszerszedéssel járó alternatív kezelési lehetőségeket1.

„Az orvos és a beteg közötti párbeszéd nagyon fontos.” - tette hozzá Dr Shelley Ross, a MWIA főtitkára, aki szintén felszólalt a kapmány megnyitóján. „Női orvosokat képviselő szervezetként a MWIA-nak kettős érdekeltsége van ezen új kampány sikerének biztosításában: ezek egyik oldalát a betegségben szenvedő nők jelentik, a másikat pedig az őket kezelő személyek.”

A csontritkulás világszerte több, mint 200 millió embert érint , ennek ellenére a betegséget gyakran nem ismerik fel és a tünetek hiánya miatt aluldiagnosztizálják. A legtöbb ember csak akkor jön rá, hogy ebben szenved, amikor ténylegesen eltörik egy csontjuk. „Gyakran elsiklunk a csontritkulás tényleges következményei felett.” - mondta Dr. Daniel Navid, az IOF vezető szaktanácsadója. „Sok ember tudja, hogy a csontritkulás csonttörésekhez vezet, de igazából senki sem fogja fel, hogy a csípőtörést szenvedett 50 év feletti férfiak és nők 20%-a egy éven belül belehal a szövődményekbe , . Ezért fontos ez a kampány és a hozzá hasonló megmozdulások.”

„A nőknek fel kell emelniük a hangjukat csontjaik egészségével kapcsolatban és beszélniük kell orvosaikkal a hozzájuk legjobban illő kezelési lehetőségekről.” – mondta Ursula Andress. „Találniuk kell egy terápiát, mely nemcsak éveken keresztül védi őket a csontritkulástól, hanem meg is felel változatos és aktív életüknek. Én azt tanácsolom az e betegségben szenvedő nőknek, hogy legyenek boldogok, ismerjék egészségi állapotukat és vigyázzanak magukra!”