Egy újabb szelet Angelinából

2010. július 15.  19:48

A szobor szépségű színésznő interjút adott a ’Parade’ magazinnak. Beszélt a lázadó múltjáról, az édesanyjáról, a szerelemről. Ezek a dolgok hétköznapinak tűnhetnek, de ha az őszinte filmcsillag szájából hangzanak el, mindig kuriózum.

„Annak idején képes voltam megvágni magam, vagy kiugrani egy repülőből, hogy találjak valami újat, amivel szembe nézhetek, mert minden más olyan egyszerűnek tűnt. Valami más után kutattam, valami után, ami mélyebb és többet nyújt. Mindent kipróbáltam. Ketrecbe zárva éreztem magam. Belebokszoltam a levegőbe. Mindig túl sok energiám halmozódott fel, ha egy szobában ültem.”

Angie édesanyja, Marcheline Bertrand, 2007-ben halt meg. Rákos volt.

„Anya soha nem helyezte magát előtérbe. A halálos ágyán, azt mondta, a legnagyobb sikere, az volt, hogy anya lehetett. Emlékszem rá, amikor a templomban énekelt. Olyan csinos volt! Gyújtottam vele gyertyákat. Azt mondta, semmit nem mulasztott el az életben, csak azt sajnálja, hogy nem ismerhette meg az unokáit. Amikor elment, elhoztam a fiamat a templomba, hogy gyújtsunk anyáért gyertyát. Nagyon szerettem őt.” – mondta Angie könnyezve.

„Sajnálom azokat, akik sosem ismerik meg a szerelmet. A szerelem felemel. Brad biztos viccelődne velem, emiatt a beszélgetés miatt a szerelemről. Szerelem? Milyen vicces szó. Brad egy halom költészeti kifejezést tudna erre a szóra. Én nem vagyok otthon ebben. De azt tudom, hogy ha szeretsz valakit, akkor a legjobbat akarod neki, az ő érdekeit helyezed a sajátod elé. Mindig. Ezt teszi a szerelem. A szerelem az, amiért élünk.”