 |
2010. március 08. 20:38
Ha Tim Burton és Johnny Depp összeáll, abból lesz a szürreál…
Legutóbbi közös munkájuk, a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya sem egyszerű világba kalauzolt el minket, az Alice Csodaországban pedig egyenesen olyan, mint Charlie méltán népszerű dalának címe is: egy szippantás a jóból…
Józanész ugyanis ilyen szürreális világot nem tud megálmodni, ha a bódultság mégis természetesen természetellenes, akkor le a kalappal a kalapos zseni és Burton előtt, ha meg mástól jött az ihlet, az is természetes a művészberkekben… Még mielőtt valaki a spagetti-western helyett a spangli-fantasy műfaj megalkotásával vádolna, szó sincs arról, hogy elítélendő lenne az álomvilág efféle megidézése. Mert kellett ehhez Lewis Carroll is, akinek népszerű Alíz Csodaországban (1865) és Alíz Tükörországban (1871) című művei elképesztő, avantgárd képeket és az irodalomtörténet legkarizmatikusabb figuráit vonultatják fel. Burton-nek és Depp-nek már csak háromdimenzióssá kellett alakítaniuk a figurákat. Az igazi alkotó Carroll volt, övé volt tehát a legnagyobb szívás…
Burton állandó „járulékos eleme” felesége, Helena Bonham Carter ezúttal is egy őrült szerepet kapott magának. Szokás szerint mellékszereplő volta ellenére talán kicsit a kelletténél is többet van a színen, de ezúttal határozottan jót tesz a jelenléte a filmnek. A címszereplőt alakító Mia Wasikowska pedig alig 21 esztendősen, élete első igazi főszerepében máris világsztárok egész sorával kellett, hogy együtt dolgozzon. De megállta a helyét, persze, ehhez kellett az is, hogy Johnny Depp az „Őrült Kalapos” szerepében bár nagyot játszott, de végig alázatos is maradt. Olyan magasságokban szárnyal az ő színészi játéka, hogy maga mellé akár még a sajóalsótekeresi amatőr színjátszó kör legutolsó statisztáját is Oscar-gyanús magasságokba emelné puszta ösztönből.
A történet mindenki számára ismerős, hisz legalább képregény, de jobb esetben regény formájában megadatott a személyes utazás Alice Csodaországába. Utóbbi talán azért szerencsésebb, mert elménk szabadon szárnyalhat, akár össze is hasonlíthatjuk saját képzeletünket Burton-ével, bár nem érdemes, mert csak kevesek maradnának szégyen nélkül… Alice visszatér tehát a kislányként megismert különös világba, hogy újra találkozzon gyerekkén megismert különös barátaival: a Kalapossal, Nyalka Nyúllal, Vigyori Úrral, Bölcselővel és a különös ikerpárral, Tutyikával és Mutyikával. A lány fantasztikus utazásba kezd Csodaországban, melynek legfőbb célja a zsarnok Vörös Királynő uralmának megdöntése.
Burton saját képzeletét 3D-ben vetíti elénk, így mi magunk is ott kalandozhatunk a mesés díszletek között, ahol hintalónak álcázott lepkék repkednek, csótányokra és sakkbábúkra hasonlító seregek vívják végső csatájukat, és ahol még egy hernyó is vízipipázhat…
Avatarhoz szokott szemünk lehet, hogy kicsivel kritikusabb lesz elsőre, mert a vizuális élmény talán mégsem annyira elemi erővel tör át a vásznon, ám ez mégiscsak mese, egy kicsit a mi fantáziánk is kell hozzá, hogy még jobban életre keljen. Az Alice Csodarszágban megteszi a kezdeti lépést, törvényesen is elbódulhatunk mindenféle tudatmódosító szer nélkül. Így már csak rajtunk múlik, mint enged meg magának a képzeletünk…
Premierfilm osztályzat:
Történet: 10/9
Szereplők: 10/9
Megvalósítás: 10/10
|
RSS
